Azura az órájára pillantott, majd sürgetően nézett ránk.
- Éjfél van, mennünk kell!
Aprót bólintottunk, majd a bejárati ajtóhoz siettünk.
- Rendben. – mondta Alaric, majd maga köré gyűjtött minket – Úgy csináljuk, ahogy szoktuk. Ray, te és Annie mentek először. Mi hárman kicsit később indulunk, majd a téren találkozunk fél óra múlva. Mindegy, szereztetek-e zsákmányt, vagy nem. Minden érthető? Újabb bólintással adtuk tudtára, hogy mindent értünk. Minden vadászatunk előtt elmondja. Kicsit már unom…
- Akkor a téren. – mosolyogtam, aztán eltűntünk a szemük elől.
Még hallottam pár percig, hogy mit magyaráznak egymásnak, aztán már nagyon messzire kerültünk tőlük.
A város határán megálltunk, és vártunk. Ray ment elől. Minden apró neszre odafigyeltem, megpróbáltam semmiféle kavicsra nem rálépni. Furcsa maró érzés fogta el a torkom. A közelben volt valaki. Valaki, aki nemsokára halott lesz. Nyeltem egyet, hátha a feltörekvő vérszomjam kicsit csitul, de nem így történt. Ahogy egyre közelebb és közelebb értünk a kiszemelt házhoz, egyre inkább nehezemre esett visszatartani magam, hogy ne rontsak be a házba, eltiporva magam elől mindenkit, és ne vessem rá magam a legínycsiklandóbb emberre, aki bent mit sem sejtve alszik.
Elmentünk a hát oldala mellett, és az egyik ablakon megláttam magam. Félelmetesen néztem ki. A szemem színe teljesen megváltozott a vérszomj hatására. Mély barnából éj kék lett. Szinte világított.
- Annie! Gyere már! – suttogott Ray, majd az ajtóhoz szökkent egy szempillantás alatt.
Hatalmas, izmos teste úgy siklott a levegőben, mint egy könnyed papírsárkány a tengerparton a nagy szélben. Egy másodperc alatt mögötte voltam, ő pedig letörte a kilincset, amiből szinte semmit nem lehetett hallani, majd kinyitotta az ajtót.
- Csak utánad! – szólt bohókás hangon, és kuncogni kezdett.
Kedvem támadt volna beverni neki egyet a képébe, de attól biztosan felébrednének az emberek. Visszafojtottam kitörni készülő indulataimat, majd bementem előtte.
Egy lélek sem volt már ébren a házban. Egy kis Labrador mászott ki előttem álmosan az ágyából. Kíváncsian figyeltem, mit fog tenni. Odamászott a lábaimhoz, és Értetlenül nézett fel rám. Lehajoltam hozzá, és egy apró, de annál gonoszabb vicsorgást ejtettem meg felé. A kutyus egy aprót vinnyogott, majd visszavonult kis alvóhelyére. Aprót mosolyogtam, majd Rayt kezdtem keresni a tekintetemmel. Már a lépcsőnél volt. egy nesztelen ugrással én is ott teremtem mellette.
- Minden rendben? – kérdezte kissé komolyabban.
- Persze. Enyém a nő. – jelentettem ki, mikor kicsit szaglászni kezdtem, és megállapítottam, hogy én fogok jobban járni.
Ray csak vállat vont, és elindult. Felszökkentem mögötte a hálószoba ajtajáig, majd óvatosan benyitottunk. A középkorú házaspár mélyen aludt, semmit nem is gyanítottak abból, ami most folyt. Mély levegőt vettem, és a nő fölé hajoltam. Fantasztikus illata volt. Óvatosan elhajtottam göndör fürtjeit a nyakáról, és ránéztem a mellettem álló fiúra.
- Kezdhetjük? – kérdezte kissé türelmetlenül.
Bólintottam. Ray rávétette magát a férfira, és pedig óvatosan, de határozottan a nő nyakénak estem. Minimális sebet sejtettem rajta, majd csillapítani kezdtem szomjam. Szinte kényeztetett a meleg vér a torkomban. Éreztem, ahogy végigcsurog bennem, átjárja a testem minden egyes négyzetcentiméterét. De ez a csodás érzés nem tartott olyan sokáig. Hirtelen vége szakadt. Sajnáltam… kicsit még mérges is voltam. Ray is befejezte a vérszívást, majd hallgatózni kezdtem. Behunytam a szemem, és füleltem. Minden neszre kíváncsi voltam. Apró dobbanásokat hallottam.
- Te jó ég, Ray, van még valaki a lakásban. – a kellőnél kicsit hangosabban beszéltem.
- Tessék? – nem hitt a fülének.
- Megkeresem, addig te fejezd be. Tűnjön betörésnek. Vagy nekem mindegy.
Bólintott.
Kimentem a szobából, és koncentrálni kezdtem. A leghátsó szobából jöttek az erőtlen szuszogások. Egy szempillantás alatt ott teremtem az ajtó előtt, és kinyitottam.
’Ó, te jó ég!’ kiáltottam magamban. Egy apró csecsemő feküdt egy baldahinokkal szegélyezett rózsaszín bölcsőben. A vámpírok nem sírnak, de mégis úgy éreztem, hogy könnycseppek akarnak előtörni belőlem. Közelebb mentem hozzá. Szegény gyereknek megöltem az anyját. Az előbb. És most ott fekszik az ágyában kiszáradva. Meggyilkoltuk a szüleit. Árván kell felnőnie. Vagy talán majd örökbe fogadják…
Vissza akartam fordítani az időt, és akkor ez a baba most anyával és apával nőne fel.
- Annie! Megtaláltad? – suttogott Ray a másik szobából.
- Gyere ide! Ezt látnod kell. – a másodperc töredéke alatt mellettem termett – Szörnyetegek vagyunk, Ray…
Láttam, mennyire megrémül, amikor ránéz a kislányra. Ő sem akarta ezt tenni vele. Egyikünk sem akarta.
- Mit csináljunk vele? – kérdeztem, majdnem elcsukló hangon.
- Szerinted? Itt hagyjuk. Miért? Mire gondoltál? Hogy hazahozod? Egy vámpírokkal teli házba? Talán majd Azura felneveli? Vagy talán te?
Megelégeltem a mai napi poénjait, és egy akkorát lekevertem neki, hogy nekiesett az egyik szekrénynek, ami persze rögtön kettétört.
- Nem, te, állat!
- Jól van, na! Mindegy mennünk kell. Majd holnap reggel úgy is észreveszik, hogy valami nincs rendben. És akkor majd megtalálják. Ne aggódj.
Nem bírtam megmozdulni. Csak arra tudtam gondolni, hogy itt foguk őt hagyni egyedül.
- Annie, kérlek, Alaric meg fog minket nyúzni. Mennünk kell! - megfogta a karom, és az ajtó felé kezdett húzni.
Leszegtem a fejem, majd kisuhantunk a szobából. De mg mindig nem tudtam elhagyni a lakást. Megakadt a szemem a kiskutyán, aki minket lesett odújából.
Szia!!
VálaszTörlésJajj de jó!!! Imádtam!! Annie vámpír létére nagyon aranyos és önérzetes :)) Ray sem rossz, csak hát na!! :D Nem kellett volna ott hagyni szegényeket, a kutyust is nagyon sajnálom és a babát is :( Remélem visszamennek értük :)
Pussz Szasza
örülük, hogy tetszett, renélem mihamarabb elolvasod a többit is :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon tetszik! Igazán van tehetséged az íráshoz! Szegény baba....;(
köszönöm a véleményed. remélem a többi is tetszeni fog. puszi
VálaszTörlésÁáá szuper lett! :)
VálaszTörlésTényleg tetszett! Csak az a baba... :''(
De ettől függetlenül tényleg jó volt! :))))
Puszi
köszi Neesh, örülök, hogy tetszett. hát igen.. a baba.. :s
VálaszTörlés